NŐ a fájdalom vagy NŐben az erő? - Stelly Boutique a gazdasági tevékenységen túl
Ugyanakkor mindig nagy öröm számomra, ha azt érzem, hogy valakit tényleg boldogít a tőlem vásárolt ruha, hogy jól érzi magát benne, valami kis pluszt ad a mindennapjaihoz, és segíti jól vagy jobban megélni a nőiségét az által, hogy képes az önkényeztetésnek ezen módjára is.
Nagyon sok női tragédiát hallok, tapasztalok a környezetemben. Csendben tűrt, láthatatlan szenvedéstörténeteket, melyekről az idősebb generáció még csak nem is tud vagy akar beszélni. Van, aki dolgozik rajta, de a többség sajnos nem, még a fizikai panaszokkal sem. Meddőség, gyerekvesztés, traumatizált szülések, nőgyógyászati betegségek láthatatlan sebeket ejtve csonkítják a női testet és lelket. A legtöbb ilyen tragédia a biológiai determináltságból fakad, s ehhez még csak nem is feltétlenül kell vágyni a gyerekre. Az ember lánya megkapja a csodálatosan összetett női testét, és meg kell tanulni együtt élni vele, de a legjobb az lenne, ha megtanulnánk szeretni azt.
A nemiség terhével sokáig nem tudtam mit kezdeni, tulajdonképpen testi-lelki elutasításban voltam a saját nőiségemmel. Meglehet csak annyiról volt szó, mint ami a legtöbb kamasz lányban végbemegy, mindenesetre hátrányként éltem meg a női létet, s minden, ami túlzottan nőies volt, egyet jelentett számomra a gyengeséggel, sebezhetőséggel, így gondosan ügyeltem arra, hogy a férfi énemet is láttassam, amihez nem igazán passzolt az egyébként nőiesebb megjelenésem, amit csak tovább nehezített a korai testi érés. 16 évesen a közel derékig érő hajamtól felszabadító érzés volt mintegy rituálisan megválni, elveszíteni a “babásságomat”, ezzel pedig karakteresebbé válni arcvonásaimban, még akkor is, ha sokak szerint úgy néztem ki, mint Mátyás király apródja. Dráma órákon sosem a naiva, hanem a súlyos drámai női szerepek vonzottak, s amire még annál is jobban vágytam egy időben, azok az összetettebb férfikarakterek voltak. A csoportos, funkcionális edzéseken pedig nőként nehogy már ne tudjak akkora súllyal dolgozni, mint egy pasi! Azt pedig, hogy havonta 2-3 napot biztosan végig kell szenvednem a fájdalmas menzesz miatt, egyenesen szégyenként éltem meg, mivel ezalatt meglehetősen csökken a teljesítőképességem. Micsoda luxus, hogy nem 100 fokon pörögsz ilyenkor is! Sosem voltam magammal igazán türelmes. A női oldalammal valójában nem tudtam hogyan bánjak, illetve tanácstalan voltam afelől, hogy a bennem lévő nőt és férfit miként tudom harmóniába hozni. Hosszú út volt megérteni, hogy az egyes maszkulinnak vagy femininnek titulált karakterjegyeim nem egymást kizáró tulajdonságok, hanem nagyon is megférnek egymás mellett. Lehetek egyszerre kompetitív és együttműködő csapatjátékos, vezető és tyúkanyó, racionális és idealista, kemény és érzékeny, stb. Természetesen párkapcsolatban is nehézséget okozott a férfi-női szerepek leosztása. Az sem segített sokat, hogy a női test, ami részemül jutott, láthatatlan fogyatékossággal bír, és rengeteg fájdalommal jár.
Mostanra felismertem, hogy a női mibenlétem belső elfogadásában a magamban felfedezett nyers női energiák valamiféle kreatív formában való kifejeződése segít a legtöbbet, melyben a test nem egy külön kezelendő dolog, hanem ezekkel az energiákkal szervesen harmonizáló eszköz, mely mint valami műszer jelzi, ha nem jól működöm ebben az egyensúlyi táncban. S mint ahogyan az arckifejezések képesek befolyásolni az átélt érzelmi élményeket, vagyis nemcsak kifelé, hanem befelé is hatnak, úgy a testünkkel való bánásmód is meghatározza a nőiségünkhöz való általános viszonyunkat. A női test szeretetéhez számomra elengedhetetlen a kényeztetés: öltöztetés, kenegetés, táplálás. Éppen ezért hiszem azt, hogy a ruha a test takarásán és melegen tartásán túl másról is szól. Hangulatot teremt, érzéseket vált ki belőled, magabiztosságot nyújt, elrejtheti, amit el szeretnénk, kommunikálhatunk vele, fontos önkifejezési mód, illetve ami nagyon fontos, hogy általa mozgósíthatod a női energiáidat.