Olga Rozanovától a szín-és stílustanácsadó tanfolyamig

Nyilván az is hatott rám, hogy édesanyám mindig szép nő volt, aki maga is a szépségiparban tevékenykedett egy ideig. Gyerekként sokat és szépen rajzoltam. Később papóka legnagyobb bánatára a dráma és irodalom háttérbe szorította korábbi hobbijaimat. Ettől függetlenül érdeklődésem elméleti síkon mindig is megmaradt a vizuális művészetek felé, így tehát a művészettörténet továbbra is foglalkoztatott. Bár az egyetemen nem művészettörténet szakra jártam, azért ha tehettem, áthallgattam pár órára, illetve mesterszakon volt szerencsém nem egy festészettel kapcsolatos kultúrtörténeti szemináriumot is teljesíteni. Sőt, az a szabadság is megadatott, hogy akár még a diplomamunkámat is írhattam volna ilyen témában. Azt mindig is tudtam, hogy a festészet, később a fotózás különlegesebb helyet foglal el a szívemben. Szintúgy a divat, amin keresztül a hétköznapokon is kiélhettem hasonló irányú vágyaimat. S ami a leginkább vonzott e három területben, – az a fények és színek játéka.

Tanulmányaim során meghatározó élmény volt számomra az orosz avantgárd szuprematista irányzatán belüli, színfestés (“cvetopisz”) elnevezésű stílussal való megismerkedés. Az egyetemen beadandót is írtam fő képviselőjének, Olga Rozanovának a festészetéről.
Rozanova érdekes módon a színeket igyekezett megtenni lényeghordozónak, mintegy tárgy nélkülivé téve őket, elszakítva az anyagi világtól, melyhez csak asszisztálnak a síkidomok. A primer színek jelentésének minduntalan keresésében, s így festészetében nem a szigorú logika, hanem a véletlenszerűség és önkényesség játszott szerepet. Míg Kandinszij plusz jelentésekkel ruházta fel a színeket, addig Rozanova fel akarta szabadítani őket ezektől. Dolgozatomban pont azt kívántam bizonyítani, hogy nem igazán lehet kiiktatni a figurativitáshoz való önkéntelen ragaszkodásunkat.
A művész tehát saját esztétikájának csapdájába esik, amit a saját befogadói mechanizmusaim kifejtésével tudtam csak a leginkább érzékeltetni. Ugyanis míg Rozanova igyekszik a színeken keresztül kitörni az anyagi világ béklyóiból, addig a befogadói mechanizmusokat képtelen teljességgel uralni, mert a néző akaratlanul is anyagi dolgokhoz köti a színeket, mivel minden érzés, benyomás valós tárgyi tapasztalatokhoz is rendelhető.

Vagyis a színek mindig túlmutatnak önmagukon.

És vajon mi a kiindulása a színekhez köthető képzettársításoknak? Alapvetően a fizikai tulajdonságaik (színezet, telítettség, világosság).

Na ekkor döntöttem el, hogy komolyabban is szeretnék foglalkozni a színekkel, hiszen a színeknek megvan a maga tudománya. Színtannal persze minimálisan mindenki foglalkozik az iskolai rajzórákon, annál azért komolyabb elméleti háttérre vágytam. S milyen jó is lenne azt kreatívan használni!

A színek iránti szenvedélyemet gyakorlati síkon főleg az öltözködésben, a sminkben, illetve a vállalkozásom grafikai anyagainak szerkesztésében tudtam eddig kiélni. Illetve az utóbbi pár hónapban magam készítem a fotókat. Szinte minden színt kipróbáltam magamon. Voltak inkább érzelmi alapú preferenciáim a ruhák színeit illetően, s volt, aminél pedig azért viseltem szívesebben egy-egy darabot, mert egyértelműnek tűnt, hogy jól áll az adott szín. Szerencsésebb esetben az általam kedvelt szín még jól is állt. A számomra kevésbé előnyös árnyalatok esetében pedig mindig tudtam, hogyan tehetem harmonikussá a megjelenésem összhatását. Ez viszont több időbe, energiába, és persze több pénzbe is került. Mivel idővel már mindent is magamra öltöttem, úgy éreztem, nincs szükségem az egészre. Csak a saját színeimre vágytam! Mindemellett nagyon kíváncsi voltam arra, hogy mi az oka annak, hogy egyes színek jól állnak, mások meg kevésbé, vagy rettenetesen előnytelenül hatnak rajtam.

Így jutottam el az ország legtapasztaltabb színszakértője, Pirityi Éva Klára által tartott szín-és stílustanácsadó tanfolyamhoz, mely abban is segít, hogy saját színeinket felismerve és elfogadva harmóniában legyünk önmagukkal. Ha ez megtörténik, kevésbé vágyunk olyan színű darabokra, melyek színei nem a sajátjaink, hiszen azok nem is állnak jól. Nem kísérletezünk hasztalanul különféle színekkel; előre tudjuk, mihez szükséges nagyobb “utómunka” (pl. erősebb smink), hogy jól fessünk ruháinkban. Saját színeink ismeretében megszabadulhatunk minden felesleges sallangtól, erőlködéstől, így a magunk természetességében tündökölhetünk. Mert minden színtípus szép! Nem mellesleg rengeteg pénzt spórolhatunk meg magunknak

Csakis a saját színeink tudnak igazán megragyogtatni!

Bal oldali kép: Olga Rozanova ikonikus festménye, a Zöld csík (megvágva)
Jobb oldali kép: szépséges csoporttársam a tanfolyamról saját színeiben ragyog